Nem tudom ki vagy.
Azt mondod szamuráj
becsületes, jó ember
bajnok, hős lovag.

Nem tudom ki vagy.
Találkoztunk és Te felfedtél
dolgokat, dolgok felfedték magukat
és most itt vagyunk.

Hol vagyunk.
Nincsenek mélyen rejlő igazságok
nincsenek titkok mégis bizonyos
szavakból nem lesznek mondatok.

Hol vagyunk.
Mindketten tudjuk és elfelejtjük
bevallani magunknak és egymásnak,
a gondolatok halkan figyelnek.

Kik vagyunk.
A néma űrben néha fellobban
egy láng hogy aztán megint
sötét legyen és ne lássunk.

Kik vagyunk.
Így alakultunk és semmit nem tettünk
és teszünk az üresség ellen
beszélsz hozzám de már nem hallom.

Nem vagyunk.
Halkan dúdolva közelít felénk
a bizonyosság amiben észre kell venned kedves
minden csak látszat már.

Nem vagyunk.
Csupán felesleges ragaszkodás
részedről vagy csak a felismerés hiánya,
a látszat vallomást érdemel.

Tudom ki vagyok.
Utazó és menedék, folyton mozgó
határtalan öröm és megújulás,
támasz és odaadás vagyok.

Tudom ki vagy.
Határtalan remény kevés tettel,
megunt élet és közönyös öröm, néha
magadba fojtott néma sikoly.

Miért hagyod.
Érdeket és érzelmet vélek felfedezni
benned amikor látszani engeded
önmagad darabjait.

Miért hagyom.
A semminek is van valamely értelme ha
megfelelően szemléli az ember.
De nem hagyom.

íródott: 2007 decemberében