Egy könnyű érzés buborék vagyok melletted
ahogy hozzámérsz és megérintelek
és lásd, ilyenkor az elveszettnek hitt sugárnyalábok
is kinyúlnak belőled és tükrözik aki vagy.

Az itt fakadó energiával rezdül a létem
ahogy új erőre kap mert puha és melelg
és vörös és fényes és lágy lényegű
mint amilyen mindig magam is szeretek lenni.

Ám én csak olyan vagyok aki száll a széllel
aki nem marad sokáig egy helyen de ahol van
ott szeret, ott nagyon szeret hogy aztán
útra kellve csillámporként szórja szét amit kapott.

Menedék. Egy menedék vagy nekem mert
pici színes buborékként lebeghetek és
körülölelhetlek úgy ahogyan szeretem
megpihenve, megnyugodva, önmagamba hazatérve.

íródott 2008 nyarán