Egy hömpölygő időfolyam a múlt
és én elveszek néha fodraiban
ahogy a jelen partjait nyaldosva
száguld a  jövő felé.

Fodrok, kiragadott momentumok
rabolnak és térítenek el attól akivé
lettem és egy ideig fejvesztve kergetem
azt ami már rég nincs.

Te sem vagy már, hiszen lefolytottuk
egymásban az 'én'-t, de 'mi' sem voltunk
már bár te tudom hogy úgy gondoltad
így el kellett jönnöm.

Most már én vagyok, igazi 'én' de az
időfolyam fodraiban megérzem néha
azt amik voltunk és nehezen tudom
pótolni a hiányt.

De jól van így. A fodrok elcsitulnak és
eltűnnek ahogy más fodrok bukkannak elő
és én csendben dúdolva hagyom hogy
elfeledtessenek.

íródott: 2007 telén