Megszakadott megszakadtlan
Hol a helyem vígasztalan
Keresve se találom már
Középen a hold se hál már.

Megszakadott balga szívem
Amerre jár meg se pihen
Szakadatlan segítségben
Azt se tudja mit reméljen.

Mert ha mindig segítene
Megszakad a világ bele
Minduntalan de segít de
Akarja a világ vagy se.

Íródott: 2013. ápr. 27.

Tudatosan hajlok bele
Tudattalan képeimbe
Álmaimnak jelképeit
Tudatosan félreértem

Ki vagyok az aki vagyok
Megmódosult tudatommal
Felülvizsgált gondolatok
Pillanatnyi rabja vagyok

Íródott: 2013. ápr 26.

A kimondatlan szavak prófétája vagyok
Lassan hízelegve nem mondom el Neked
Finoman kényeztetve tagadlak meg Téged
Lágyan kényelmesen ízlelgetem léted.

A kimondott szavak prófétája vagyok
Kíméletlen igazsággal mondom el Neked
Kegyetlenül bántalmazva fogadlak el Téged
Durván bizonytalanul nem érdekel léted.

A kimondott és kimondatlan prófétája vagyok
Kíméletlenül hízelegve csak elmondom Neked
Finoman bántalmazva csak tagadlak Téged
Durván kényelmesen ízlelgetem nemléted.

íródott: 2013. február 16. Budapest

Egy nadrág egy zokni
hever a fürdőmben
lakik a táskámban
hanyagul levetve
nevetve rámkacsint.

Miért van itt, miért van ott,
Eszemet nem tudom
Szempillám megremeg
Nem tudok holnapot
Lelkem most úgy ragyog.

Hol van a Te napod
Hol van a holnapom
Miért vagy Te itt nekem
Nem bízom nem hagyod
Hol van az én napom.

Ha egyszer hagyhatnál
Igazán érezni
Megszűnne a világ
Igazán létezni
Meghalnék csak érted
Hogy tudjál szeretni
Mert ez a szeretet
csak így tud létezni.

íródott 2012 nyarán

Csak a tükröm tudja ki vagyok
fényszikrák csalfa kristályain
keresztül szúr belém a valóság
ahogy némán szemlélem magam.

Álmot kívánok, egy tükrön túli létet
ahol megfordul a tér és a kristályok
sima egésszé olvadnak össze ahogy
formálják a kaput a jelen világra.

A tükör mögül tekintve nézne Rád szemem
hogy a fényszikrák csalfa kristályain
keresztül beléd ne szúrjon a valóság
ahogy némán szemléled magad.

Hiszen csak a tükröd tükröm tudja
ki vagy ki vagyok és egymás szemébe
kapaszkodva sem láthatjuk egymást
ha nem látjuk szépnek önmagunkat.

íródott 2012 májusában

Szöszmötöl az ég
Lágy pihe száll a szélben
Időtlen mi súlytalan már
Lelkem választ: ébred éppen.

Zúg a víz a hidak alatt
Dübörög a gép, él a város
Sárkányfelhő száll az égen
Hanggal rezdül minden álmom

Dallam hajó úszik felém
Levegőből vihar toppan
Mélykék ízű szép varázslat
Hazaértem. Szívem dobban.

íródott: 2012. Ápr. 24. Budapest, Boráros tér, Dunapart

Utolsó mentés dátuma: 2009. 10. 26.

 Utazás

Az utazás bárki által könnyedén elsajátítható alap létezési forma. Igazából szabálynak sem mondhatóak azok az irányvonalak amik jellemzik, melyek:

1.      Nincsenek kőbe vésett szabályok, azaz  az alábbiakban felsoroltak alól mindig található kivétel és szabadon választható bármi a döntési folyamatban. Megbánás nincs.

2.      Minden esetben csak az itt és a most számít. Egyéntől függően gondolhatunk a holnapra, eszünkbe juthat egy közelebbi pont az elkövetkezőkben de nem érdemes nagyon távoli dolgokban gondolkodni mert az összeférhetetlen ezzel az irányvonallal és csak felesleges energiát pazarlunk ilyesmikre hiszen addigra már úgyis egészen máshol leszünk és mást akarunk.

3.      Minden unalmas ami már legalább egyszer megtörtént velünk, átéltük vagy csináltuk. Felesleges ismét próbálkozni hiszen úgysem lesz olyan amilyennek szeretnénk és inkább érdemes újabb és másabb dolgok után nézni amit megtehetünk hiszen ettől érezzük magunkat jól.

4.      Ami először rossz az valószínűleg másodszorra sem hozza majd a kívánt hatást, időpazarlás még egyszer próbálkozni. Mindazonáltal szabad csak nem érdemes túl sokat elvárni.

5.      Akivel találkozunk érdemes meghallgatni hiszen nem tudhatjuk megtapasztalhatunk-e általa bármi újat vagy sem. Nem szabad eleve elvetni semmit hiszen elképzelhető hogy lemaradunk valamiről. Márpedig ez a gondolat már önmagában is szörnyű.

6.      Nem szabad túl komolyan venni semmit mert az se nem vicces, se nem hasznos számunkra. Érdemes minden dolgot ami éppen komollyá kezd válni figyelmen kívül hagyni és előbb utóbb már meg is szűnik létezni számunkra.

7.      Sokáig ne maradjunk egy környéken, járjunk ugyanazokra a helyekre, találkozzunk ugyanazokkal az emberekkel mert semmi újat nem tudnak majd nekünk nyújtani, megszokássá válnak és a jelen létformát veszélyeztetik. Természetesen az is szabadon választott hogy hagyjuk-e hogy ez megtörténjen hiszen mindig érdemes azt tenni ami éppen jól esik még azon az áron is hogy megszűnünk Utazó-nak lenni.

 A fentiekből következően az Utazás egy nagyon kényelmes, izgalmas létezési forma ahol a világ hatásaira reagálva szabadon garázdálkodhatunk. Nincsenek igazán fontos dolgok, cél a pillanat megragadása és abból a legtöbb kihozása szabadon választott eszközökkel. A különböző csoportok gondolataihoz és szabályaihoz történő alkalmazkodás megengedett, de bármikor ugyanúgy fel is rúgható. Alapgondolat hogy a világ egy érdekes játszótér ahol szinte minden játék és a mi szórakoztatásunkra készült. A társadalom és szabályai csak akkor vonatkoznak ránk ha éppen úgy akarjuk - de nem akarjuk. Általános jellemzője a folyamatos úton levés, egyéntől függően városon belüli sűrű helyváltoztatás, de jelenthet folyamatos helyváltoztatást a világ bármely részéről bármely részére. Városi létforma hiszen alapvető követelménye a dinamika, a lehetőségek kifogyhatatlan tárháza, de a tapasztalatok megszerzése érdekében teljesen megszokott hogy mindeféle előzmény vagy előkészület nélkül az Utazó nekivág az ismeretlennek. Itt nem dominál a pénz, a szervezettség, az Utazók rendelkeznek azzal a tulajdonsággal hogy bármilyen helyzetben feltalálják magukat. Ez az a létforma ami jellemzően egy egy zenei irányzathoz kapcsolódik és vele együtt teljesedik ki. Ilyen esetekben szoros, már már beteges összetartás figyelhető meg a jelen létformát folytató egyedek között, akik képesek szembehelyezni magukat a hasonló létformát folytató de más zenei irányzatot elfogadó csoportokkal szemben amiből kisebb háborúk de mindenesetre legalább éles ellentétek alakulhatnak ki amik természetesen csak még vonzóbbá és izgalmasabbá teszik eme létformát.

 Az Utazás életünk bármely szakaszában gyakorolható és széles rétegeket tudhat magáénak, pont ebben rejlik könnyen elsajátíthatósága és vonzereje. Bizonyos egyedek életük végéig jelen létformában léteznek így téve népszerűvé és halhatatlanná.

 Függés

Kötött, a ragaszkodás elvén működő létforma. Irányvonalakat vagy szabályokat nehéz meghatározni mert mindig attól függ éppen mihez ragaszkodunk ami lehet bármi. Általánosságban jellemző a valakihez tartozás-ba történő kapaszkodás, kedvelt társas létforma így afféle példaként erre alkalmazva:

1.      Egyedül nem jó. Még átmenetileg sem. Amint az a veszély áll fent hogy esetleg felbomlana a párkapcsolatunk azonnal másikat kell keresni. Érdemes úgy hogy már az első jelek megmutatkozásakor kezdjünk el keresgélni hogy időben átléphessünk a másikba és megnyugodhassunk.

2.      Csak választott társunk létezik. Senki mással nem akarunk lenni, ellenben vele folyamatosan. Érdemes ezt mindenféle eszközzel tudomására adni hogy szokja. Ha már megszokta kicsi az esélye hogy magára fog hagyni minket. És ez a gondolat már önmagában is megnyugtató.

3.      Választott társunknak nem lehet szabad, önálló gondolata mert az veszélyt jelent a kapcsolatra. Majd inkább mi tudjuk hogy ő mit akar, neki nem kell. Szabadon választott eszközökkel el kell érnünk hogy társunk ne tegyen semmit a megkérdezésünk nélkül de legalábbis mindig arra törekedjen hogy mindent elmond nekünk. Mindent. Ellenkező esetben kötelező nyomatékosan a tudtára hozni hogy nagyon rosszat tett amivel nagyon megbántott minket. Nagyonnagyon. Eszközök szintén szabadon választottak.

4.      Választott társunknak kötelező megszakítani a kapcsolatot a világgal és az emberekkel. Hiszen mi is ezt tesszük és így helyes. Így minimalizáltuk a lehetőségét annak hogy bármilyen külső hatás eredményeképpen a kapcsolatunkban kár keletkezzen. Belső hatásként pedig mi kellően figyelünk arra hogy ne történhessen olyan amit mi nem akarunk.

5.      Választott társunk semmit nem csinálhat nélkülünk de ha mégis akkor nekünk kötelezően tudomására kell adni hogy ez nekünk rosszul esik és ilyet nem tehet. Ezt kitartóan kell addig folytatni amíg tényleg semmit nem tesz nélkülünk és folyamatosan mellette tudunk lenni. Hiszen ez az igazán megnyugtató.

6.      Választott társunk köteles hozzáférhetővé tenné minden vagyonát és korlátlan felhasználást biztosítani felette. Amennyiben ez nem teljesül, szabadon választott eszközökkel addig kell dolgozni rajta amíg elérjük. Kellően tapasztalt egyedek ezt úgy érik el hogy választott társuk észre sem veszi hogy igazából mindent önként a rendelkezésünkre bocsátott.

7.      Nagyon oda kell figyelnünk hogy egy biztonságosan zárt világot teremtsünk ahol felügyeljük az eseményeket. Egy pillanatnyi nem odafigyelés a kapcsolat végét jelentheti így érdemes választott társunkat teljes kontroll alatt tartani. Ehhez segítségül vehetjük barátainkat, ismerősünket. És bármilyen szabadon választott eszközt. Természetesen.

 Közkedvelt, általánosan elterjedt létezési forma ami életünk bármely szakaszában alkalmazható. A fenti példák a kapcsolatban levéshez ragaszkodást szemléltetik de lehet ez bármi, a lényeg mindig a világ egy apró kis darabjában való elszigeteltség és egy adott valamihez történő ragaszkodás ami lehet egy kapcsolat, család, zárt csoport ahol van egy közös elem mint például a drogokkal való élés vagy egy eszme vagy hit gyakorlása. Jellemzője a választott elemhez történő kizárólagos ragaszkodás minden áron amibe nem engedünk senkit beleszólni. Nem ritkán végleges függőséget okoz és azt eredményezi hogy az adott létformában létező egyedek semmilyen más létformában nem tudnak már létezni életük végéig. Nem ritkán egy adott kiválasztott dologhoz, emberhez, csoporthoz történő ragaszkodásra képesek csak és ennek megszűnése súlyos, akár végzetes következményeket vonhat maga után az egyedre; megszüntetése, veszélyeztetése pedig a közvetlen környezetre, de akár a világra nézve.

Jelen létforma szélsőséges esetekben a legveszélyesebb az itt felsoroltak közül mert órási károkat gyakorolhat széles régetegre melyek végzetesek is lehetnek. Az ebben a létformában létező egyedeknek mindazonáltal nincs tudomása az általuk esetlegesen a külvilágnak okozott kárról így ha mi önmagunk vagyunk része akkor nyugodt, biztonságot nyújtó létforma, ha pedig nem akkor általában nem értjük és amennyiben lehetőségünk engedi nem képezi életünk részét és figyelmen kívül hagyjuk.

Tündérkert

A tündérkertben a tündérkirálynő lakik aki természetesen mi vagyunk. Kiváltság belépni és ott tartózkodni, a belépési engedélyt kizárólag mi adhatjuk meg és vonhatjuk vissza, bármikor, figyelmeztetés nélkül. A tündérkertben szabályok vannak amik betartása kötelező és megszegésük a kitiltást vonhatja maga után.

Ezek:

1.      A tündérkirálynő egy és örök és ezzel mindenki köteles egyetérteni.

2.      Minden szép és jó és legfőképpen gyönyörű. Aki ezzel nem ért egyet vagy nem így viselkedik, formailag vagy akár külalakilag nem felel meg, nem tartózkodhat a tündérkertben.

3.      Mindenkinek tisztelettel és szeretettel kell bánnia a tündérkirálynővel. Aki bármi ezzel ellenkezőt tesz, azonnal kitoloncoltatik és szava nem lehet.

4.      A tündérkirálynő érzéseit és tetteit kötelező érvénnyel el kell fogadni és akaratának mindenkor mindenki köteles alávetni magát. Ellenkező esetben még az örök kitiltás is lehetséges.

5.      A tündérkert palotája elzárt terület, ide csak a kiváltságosok léphetnek be. Aki ezzel nem ért egyet vagy engedély nélkül belépni kíván megszegi a 4-es szabályt és kitiltatik.

6.      Csak a tündérkirálynő hozhat döntéseket, a kiváltságosok véleményt mondhatnak ami elbírálás alá kerül. Ha az elbírálás eredménye pozitív, megfontolás tárgyát képezi azok figyelembe vétele a döntési folyamatban. Negatív elbírálás esetén nincs lehetőség az adott vélemény további megvitatására.

7.      A  tündérkert időként zárva van. Az előző szabályokból következően ilyen esetben mindenkinek azonnal el kell hagyni a területét és szava nem lehet. A nyitás időpontjáról a tündérkirálynő dönt és amennyiben a belépés engedélyezett, mindenki elfoglalhatja megfelelő helyét a tündérkertben.

A tündérkert egy nagyon jól felépíthető és használható világ. Kellő energiát fektetve a megépítésébe, majd azután fenntartásába, megvéd mindentől és csodálatosan egyszerű és nagyszerű létet ígér. Egy idő után egyre kevesebbet kell tudatosan odafigyelni a fenntartására hiszen önmagát tartja fent. Ideális esetben az általunk befektetett energia akár nulla is lehet hiszen a megfelelően kiválasztott egyedek tartják fent. Természetesen ez kizárólag a tündérkertben lakók saját akaratából történik, így a Tündérkirálynőnek oka nincs az aggodalomra vagy akár bárminemű rossz érzésre ami amugy is ellenkezik minden, a tündérkerttel kapcsolatos szabállyal így léte nem jogosult. A Tündérkirálynőnek egyetlen egy dologra kell nagyon figyelnie: a tündérkert szabályainak nem megfelelő, de a tündérkertben tartózkodó egyedek súlyos károkat okozhatnak így mielőbbi eltávolításuk szükséges. Ilyenkor javasolt a tündérkert teljes zárlata, nagyon súlyos károk esetén bezárása. A tündérkertet nem szabad megnyitni amíg a károk teljesen kijavításra nem kerülnek. VIGYÁZAT! A tündérkert nagyon érzékeny és bármilyen, a valóságból érkező hatás megmérgezheti! Ez akár a tündérkert végleges pusztulásához is vezethet!

A tündérkert egy nagyon biztoságos világ a világban, bár nem igazán a realitásra támaszkodik. Mivel biztonságot ad, tényleg sokáig fenntartható és működőképes, javít az ember közérzetén, más fénybe helyezi mások szemében és legfőképpen a saját magáéban. Összetett, magasabb rendű, de beszűkült létezési forma. Mindenesetre akár egy életen keresztül is könnyedén fenntarható hiszen tényleg önmagát tartja fent és bizonyos idő elteltével már az is elképzelhető hogy elpusztíthatatlanná válik.

Prolog

A fenti létformák tipizáltak és ritkán léteznek önmagukban. Általánosan jellemző a kombinációjuk ami végtelen számú létformát eredményez így leírásuk vagy felsorolásuk lehetetlen.

A bemutatott létformák pusztán kitalációk.

Bármilyen hasonlóság a valóságra a véletlen műve.

Életemnek ebben a korszakában is furcsán alakul minden. Ez a “34 előtt és után” és nem meglepő módon ez már egészen más, ez a “There’s nothing sweet about me” korszaka (Gabriella Cilmi: Sweet about me). A dalt amugy egy 16 éves ausztrál lány énekli aki olyan hanggal rendelkezik mint egy harmincas jazz énekes és valami olyasmiről szól hogy semmi kedves nincs bennem, odavágva a világnak és az embereknek vidáman. Ez már a megtartás zenéje és ugyanúgy a változásé.

Valahol sejtem hogy lassan elérkezik a révbe érés időszaka hiszen immár 15 – 17 évben mérhető hogy változik körülöttem minden. Egyre lassabban, egyre kevesebb minden de ugyanúgy drasztikus és szignifikáns a változás. A vonatot felváltotta a repülő és én várakozom, becsekkolok, ismét várakozom, felszállok, repülök, leszállok és megérkezem. Itt már átgondolt az út, a táv is nagyobb, ismert a végállomás, kevesebb az ember és kényelmesebb az út.

Teremtettem biztos pontokat az életemben mert a sok éves száguldás után már kellett, olyan helyeket ahova mindig szívesen térek be – és mindig szívesen látnak. Ugyanúgy megszokás mint régen, de más, itt már odafigyelek arra hogy maradjanak az életemben és vigyázok hogy ne romoljon el semmi. Védem és oltalmazom magam és mások számára. Élesen látom a világot és talán túl élesen is de a végletesség mindig is a sajátom volt így ez nem meglepő. Tudom hogy ki vagyok de nem tudom mi a dolgom. Nem tudom mit keresek itt a világban és továbbra sem értem a jeleket, viszont legalább észreveszem őket és megpróbálom megfejteni. Most igazán érzek és a világból érkező impulzusokkal rezzenek, mint a falevél, amit egy fuvallat megérint, de leszakít és messzire fúj a szél. Most az van amit érzek. És nem én irányítok.

Semmi kedves nincs bennem…..

Huszonéves fejjel szinte még gyerekként tekintve a világra furcsák voltak a felnőttek. És mindenki felnőtt volt már, nagyon felnőtt 30 év felett. Hihetetlen szakadékot éreztem köztünk és nem értettem ők miért olyanok, olyan nagyon komolyak, nagyon szeszélyesek, bonyolultak, hihetetlenül bonyolultak és vannak tele fájdalommal. Ki nem mondott, vidámsággal palástolt és elhallgatott szomorúságot és fájdalmat éreztem bennük, olyat amitől az embernek feláll a hátán a szőr, amitől sikítva akar menekülni de nem teszi hiszen nem tudja megfogalmazni mi is ez és miért ilyen rémisztő. Egy dolgot fogadtam meg akkor, én soha nem leszek ilyen, és az évek múlásával ezt azt hiszem meg is tartottam. Leragadtam valahol a huszonévek végén és tartom (és emelem és tartom és emelem….). Az elmúlt évek tapasztalata azonban bennem van és bár sok minden elhalványult és sok mindent kitöröltem, teher amit vinnem kell. Hol könnyebb, hol nehezebb de mégiscsak tömege van és legfőképp VAN.

Nem vagyok kedves. Semmi kedves nincs bennem azoknak ez embereknek akik akadályoznak, hazudnak nekem, nem értenek vagy feltartanak. Egy tollvonással ki tudok húzni mindenkit az életemből. Nem kérdezek, mert nem érdekel, nem magyarázkodom mert nincs rá szükségem. Nem tudok haragudni senkire és nem foglalkozom vele ha haragszanak rám. Repülőtéri várótermekben vagyok, várakozom, elindulok és elrepülök hogy megérkezzem oda. És aki akar majd utánamrepül és ott találkozunk. Nincs bennem semmilyen negatív érzelem senki iránt, egyszerűen csak tudom hogy kivel nincs közös jövőnk, közös utunk. És igen, nem segítek. Ha tudom hogy nincs értelme akkor már nem. És úgy hogy még meg sem próbálom.
Haladok visszafele az időben. Nincsenek évszakok, létformák vannak. Az adott helyre, helyzetre és időszakra kialakított viselkedési formák és túlélési technikák. És helyek és emberek.

A bolond

A Tarot kártya első lapja, a nulladik, ő mondjuk a kezdet. Egyik kedvenc kártyalapom és azért hívtam segítségül mert számomra remekül szimbolizálja az utazást és az úton levést. Gyermeki naívsággal szemeimet a világra nyitva lépkedek ilyenkor és vidáman hányok fittyet mindenre hiszen minden olyan egyszerűen nagyszerű, csodálatos, új és nemkülönben vicces. Szeretek utazni. Várakozással és izgalommal tölt el minden egyes alkalommal de természetesen az ismeretlentől való félelem is ott van bennem. Ez a kettőség lüktet ilyenkor és egyszerre moccan, dobban, olyan hullámokat keltve magamban és sugározva ki a világra melyek néha elviselhetetlenek. Intenzív életérzés és belül ilyenkor mindig olyan vagyok mint egy főnixmadár: porrá égek és újjáéledek a porból. Ezt akár naponta és mindig újabb főnixként feltámadva teszem. A porrá égés fájdalmát ellensúlyozza az újjáéledés öröme és a várakozás a legvégén levő tudatra, hogy nem kell ismét porrá égnem. Egyenlőre.

Valami változik, és én ismét megyek el valahonnan ami már beszűkült mint a torony ahova bezártam magam – le kell rombolni, el kell hagyni és elindulni. Itt már nem én döntök, nem magam választom mikor indulok, nem magam választom mit érzek és hatására rombolok le mindent és teszem a földdel egyenlővé azt ami már elavult és nem szolgálja javamat, bántani akar, vagy akadályozni. Kíváncsisággal tekintek mindenre és igyekszem meglátni és megragadni azokat a dolgokat amik fontosak, azokat pillanatokat amelyek szépek és azokat az érzéseket amiket meg kell. A kíváncsiság mellett van egy fajta közömbösség is bennem, a nyugodt szemlélő közömbössége aki tudja hogy nem bánthatja semmi mert adott esetben csak személődik és nem bonyolódik semmibe. És mindezek mellett ott van a szeretni és szeretve lenni vágyás érzése is ami alapjaiban határozza meg minden egyes mozdulatomat, mindent amit érzek, mindent amit mondok.

Amikor úton vagyok nem gondolkodom túl sokat mélyebb értelmet keresve. Tudom hogy a dolgoknak meg kell történniük (valamiért), tudom hogy nekem helyt kell állnom (adott esetben és szituációban) és tudom hogy meg kell belőlük tanulnom valamit ami majd fontos részét fogja képezni életemnek a jövőben. Valahol, valójában, az úszom az árral érzése ez. Nagyon nem aggódom mert tudom, ha elsőre nem sikerült megtanulni akkor valószínű úgyis megint elém dobja a sors. Nagyon intenzív korszak ez, egyik percben eufória, másikban depresszió, rohanás, helyek, emberek, érzések és tapasztalás. Ilyenkor nagyon élek, több mint száz százalékos hatásfokkal. A végén pedig már a kimerülés határán de általában nagyjából megelégedetten torpanok meg hogy átessek a másik végletbe, ami a Torony.

A torony

Itt is a Tarot kártyát hívtam segítségül mert ez a lap is kiválóan tudja szimbolizálni a jelen életérzést. A torony az aminek beszűkült falai már elviselhetetlenek és le kell rombolni hogy útra kelhessen az ember. Ez a végeredmény. A kezdet pedig az amikor az ember elkezdi építeni, netalántán én úgy gondolom hogy akár már készen költözik be. Nevéből adódóan védelmet nyújt és egy elszigetelt kis pontot jelent a világban ahova az ember viszahúzódik hogy néha ki-ki kukucskálva ugyan az ablakon, de mégiscsak egy bevehetetlen, magas épületben, megközelíthetetlenül létezzen. Az utazás nagyon kimerítő korszaka utáni elvonulás ez hogy az akkor megtapasztaltak kielemzésre kerülhessenek, az erőgyűjtés, átalakulás időszaka.

Az átalakulás öngerjesztő módon a háttérben zajlik. Én csak bizonyos jelekből veszem észre hogy épülnek a falak, vagy el is készült minden és én már a toronybana lakom – állandó fáradtság, fizikai rosszullét tömegben, zajban, de akár még saját barátaim körében is. Nagy sóhajjal szoktam nyugtázni hogy ismét nehéz időszak elé nézek mert ez az állapotom se nem kellemes, se nem kedvelt bármennyire is hasznos és szükséges. Az Utazás intenzív életérzése után itt a rezignáltságé a főszerep és éberen álmodva sodródom keresztül a világon hogy magamat, az érzéseimet és minden kis kósza gondolatom védjem és óvjam a külvilág elől. Nincs idő és nincs tér, a toronyban lakni olyan mintha megállna minden. Egyik nap olyan mint a másik és semmi sem zökkenthet ki ebből, ilyenkor szinte lehetetlen megmondanom hogy mit csináltam egy héttel azelőtt, vagy azelőtt, mert minden a maga megszokott rendjében zajlik, nyugodtan, kellemesen, unalmasan és egyformán. Természetesen ilyenkor is adódnak nagyszerű pillanatok, de alapjában véve minden a nyugalom és csend körül forog ami a biztonság. Egy kicsivel kevesebbet lát belőlem a világ, kevesebbet megyek, de nem változik alapvető életritmusom – még mindig inkább emberek közt vagyok csak megválogatom a helyet, az időpontot. Kedvemtől és hangulatomtól függően üldögélek otthon vagy máshol, nehezen mozdulva ha már egyszer elértem az akkor, abban a pillanatban megfelelőnek talált megelégedettségi szintet.

Fájdalom sincs. Valami tompa, kellemetlen érzés kísér csak, ami ha odafigyelek rá, nyomaszt, de nem mellesleg nagyon könnyen figyelmen kívül hagyható. A verbális kommunikáció ilyenkor a minimálisra csökken mert egyszerűen nem tudok megszólalni csak ha erőt gyűjtök hogy odafigyeljek, megfelelőlen szavakat formáljak és reagáljak. Enélkül mint tudjuk nincs kommunikáió, ugye. Nem is erőltetem hogy találkozzak bárkivel, ilyenkor inkább csak hallgatom ahogy mesélnek és agyam hátsó kis rekeiszeiben akár még tárolódik is az információ. Nem kell különösebb magyarázatot hozzátennem ahhoz hogy nem vagyok beszédes kedvemben hiszen látszik, ennek ellenére bárhol kiválóan létre tudom hozni a megfelelő megelégedettségi szintet és történhet bármi, minden jó, kivétel ha nekem kell bármit tennem.

Régen még jobban gyűlöltem az ilyen korszakaimat mint most, nem fogadtam el hogy nincs lüktetés, nincs utazás és akarattal igyekeztem megteremteni. Ez majdnem minden esetben kisebb katasztrófához vezetett – lemerítettem utolsó tartalékaimat is és az ilyen alkalmak után a lakás lett a torony, én pedig a foglya - erőn túli kirohanásomat hosszasan pihenve.

A toronyban sem gondolkodom túl sokat mert a gondolkodás zavarja a nyugalmat és békét. Ezt meghagyom a belül öngeneráló módon működő folyamatoknak, amint a dolgok már letisztultak és a felszínre akarnak törni a torony létjogosultsága úgyis megszűnik és én időszaktól és élethelyzettől függően lerombolva a falakat levegőhöz jutok vagy akár kényelmesen kisétálok a kapun hogy méylet szippantva, tüdőmet megtöltve a kinti világ levegőjével nyugtázzam: igen, ismét élek.

Egy könnyű érzés buborék vagyok melletted
ahogy hozzámérsz és megérintelek
és lásd, ilyenkor az elveszettnek hitt sugárnyalábok
is kinyúlnak belőled és tükrözik aki vagy.

Az itt fakadó energiával rezdül a létem
ahogy új erőre kap mert puha és melelg
és vörös és fényes és lágy lényegű
mint amilyen mindig magam is szeretek lenni.

Ám én csak olyan vagyok aki száll a széllel
aki nem marad sokáig egy helyen de ahol van
ott szeret, ott nagyon szeret hogy aztán
útra kellve csillámporként szórja szét amit kapott.

Menedék. Egy menedék vagy nekem mert
pici színes buborékként lebeghetek és
körülölelhetlek úgy ahogyan szeretem
megpihenve, megnyugodva, önmagamba hazatérve.

íródott 2008 nyarán

Mennél. Az éjjel rád burkolja leplét
mindig ahogy kilépsz az ajtón, és te
várod ahogy jön már a sötét, és csak a
lámpák rajzolják rád jeleiket.

Város. Az a valami nagy, valami hatalmas
erő ami pulzál és él, minden hasznos vagy
haszontalan tettben és létben vonz,
és magával ragad.

Mész. Nem tudod még hova de ha
tudod is a legkisebb zaj vagy szó is
eltérít ami hív, ami marasztal, vagy
igazán hozzád szól.

Maradsz. Ott ahol jó neked, de inkább
veled együtt mindenkinek akinek
adhatsz és veled együtt jó ahogy
egymásnak vagytok.

Mész. Minden csak egy állomás neked
ahol éppen megpihensz vagy kiéled
vágyaid, mert néha csak a csend
vagy a zaj nyugtat.

Város. Nevetve bújnak el a csillagok
és teret engednek a határtalan fénynek
amiben minden kivetkőzik magából és
másnak láttat és látszik.

Mennél. Már csak a hold mosolyog rád
némán hiszen tudja hogy mindig eljön
a reggel és nem szabadulhatsz
a napfény hálójából.

Maradsz. Néha fejet hajtasz a nappal
előtt és hűtlen szeretőként csalod meg
az éjjelt hogy aztán megint, amint teheted,
vele bújhass ágyba.

íródott: 2008 januárjában